Világtalálkozó

Egy világtalálkozó megrendezésének a gondolata az 1990-es évek elejétől sokszor felmerült azokon a baráti beszélgetéseken amelyeket volt mikéfisták tartottak.Többen beszéltek kapcsolataikról, találkozásaikról volt növendékek társakkal.

Őszefoglaltuk egy ilyen összejövetel céljait és röviden vázoltuk a Mikéfe emléke megörökítésének fontosságát.Az elgondolás helyesléssel találkozott több zsidó intézmény vezetőjénél, és felajánlották támogatásukat. Ezek alapján pályázatot nyujtottunk be a MAZSÖK-höz és a Zsidó Hitközséghez. Az elnyert támogatás a Világtalálkozó, a Mikéfe emlékét őrző emléktábla és az egyesület történetének dokumentait összefoglaló kötet létrejöttének teljes költségét biztosította.

Keressük a MIKÉFE( Magyar Izraelita Kézmű -és Földművelésügyi Egylet) egykori növendékeit, kertésztelepieket és tanoncotthoniakat egyaránt.

Az egyletet (később egyesület) 1842-ben alapították azzal a céllal, hogy ott a földművelés, később a kertészet, illetve ipari szakmák tanulását tegyék lehetővé 14. évüket betöltött, négy középiskolát végzett zsidó fiúk részére. A máásodik világháború éveiben a kertésztelepen érettségizett fiúk és lányok is tanultak.

Több mint száz évig, Magyarország német megszállásáig működött a tanoncotthon Budapest XIV.Hermina út 49, a kertésztelep Budaperst X.Keresztúri út 130-134. szám alatt.

Az egykori ipari és kertésztanulók közül számosan jelentős személyiséggé váltak, néhányan az egyesület vezetőségi tagjai lettek. A háború és még inkább a holocaust megtizedelte sorainkat. A felszabadulás után többen pályát változtattak, mások elhagyták szülőföldjüket. Bizonyára akadnak családok, amelyekben már csak az apák, esetleg nagyapák elmondásából tudnak csak a MIKÉFE létezéséről és az ott történtekről . Tudunk olyan egykori mikéfistákról is, akik már a 30-as években az akkori Palesztinába vándoroltak ki, s ott kibucok tagjai, nem egyszer alapítói lettek. Számuk tovább nőtt, amikor a holocaustot túlélt társaink közül többen - főleg kertészek- ugyanezt az utat választották.

Mi, akik itthon maradtunk arra gondoltunk: jó lenne találkozni hajdani tanulótársainkkal, együtt emlékezni a több mint fél évszázad előtti élményekre. z idő sürget, hiszen az utolsó mikéfista évfolyamok tanulói is (legalább) a hatvanadik évük körül járnak...