Világtalálkozó

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A magyarországi zsidó történelem egy fontos eseményére és ezen keresztül egy nagy jelentőségű társadalmiképződményére, a Magyar Izraelita Kézmű- és Földművelési Egyesületre emlékezve gyűltünk ma össze.

Mindannyiunk tiszteletét, becsületét és köszönetét érdemli az a lelkes összefogás, amely a feledés homályából előhozta a 107 esztendőt megélt, és a magyatrországi zsidóság érdekében oly lelkesen, nagy ügybuzgalommal és sok leleménnyel tevékenykedő Egyesületet, amelynek a gyakorlati eredményeken túl még az is érdemül tudható, hogy nagymértékben hozzájárult a zsidóságról Magyasrországon néhány évszázada meggyökeresedett hamis, torzképnek legalább a magyar társadalom egy részében végbement megváltozásához. Nevezetesen ahhoz, hogy az Egyesületet alapításától kedzve támogató magasabb társadalmi rétegek, valamint a működését érdeklődéssel figyelő jóhiszemű, de kétkedő középrétegek tagjai meggyőződhettek arról, hogy a zsidók nemcsak kereskedni tudnak és akarnak, hanem a kézműiparban, de még a mezőgazdaságban is megállják a helyüket.

S meggyőződéssel állíthatjuk, hogy a MIKÉFE iskoláiban, műhelyeiben és gyakorló telepein képzett szakemberek közül többen elkerültek a múltszázadi és e század elejei alijákkal Erec Jiszráelbe, és ott már a világ számára is megmutathatták, hogy az évezredes nyomorgatások és üldözések ellenére a zsidó ember képes arra, - sőt még sokkal többre is- amire az óket becsmérlő hajdani szomszédaik. Eredményesen művelték a termőföldet, termőföldet varázsoltak a sivatagból, s megművelt földjüket fegyverrel védték meg az ellenséggel szemben.

Amikor úgy véljük, vagy feltételezzük, hogy a MIKÉFE neveltjei jelen voltak az izraeli országépítés kezdeteinél, egyáltalán nem állítjuk, hogy a MIKÉFE cionista szervezetként alakult volna meg, vagy hogy létrejöttében, tevékenységében cionista célok, vagy cionista gondolatok is nyomon követhetők.

A MIKÉFE a sajátos, és kimondhatjuk : a párja nélkül álló magyar zsidóság szülötte, ennek a zsidóságnak arra irányuló erős törekvését testesítette meg, azt akarta szolgálni, hogy hazát találjon abban az országban, amelyben érzése és vágyai szerint meg kellett találnia.

A XIX. Század 30-as -40-es éveiben a Magyaroszágon élő zsidók tekintélyes hányada- és nem csak a rekormok iránt fogékony, haladó szellemű már-már polgárokra gondolok- magyarnak érezte megát,- zsidóságát főleg vallási téren élte meg. Ízlelgette és tanulta a magyar nyelvet, családi körben is megszólalt ezen a nyelven, amely lassan,de egyre szélesedő körben elfoglalta a jiddis vagy a német helyét, és 1845-ben Lőw Lipót szájából a nagykanizsai zsinagógában elhangzott az első magyar nyelvű prédikáció. Rosenthal Móric 1841-ben a maga csetlő-botló,de lelkes és őszinmte érzelmektől áthatott versét nyomtatásban e bevezető sorokkal adta zsidó testvérei kezébe:

Ilyen érzelmekkel és a bennük rejlő reményekkel telve alapították meg 1842-ben a Pestiu Izraelita Hitközség kezdeményezésére a Magyar Izraelita Kézmű- és Földművelési Egyesületet. Fő céljaként hirdette : " a.)a nehéz kézművek és iparágak gyakorlata;b.) a magyar nyelv ápolása; c.)a földművelés ápolása;d.)a közhasznú ismeretek és a tiszta erkölcs terjesztése." Az alapító okmányban foglalt célkitűzések között olvasható: "szegény, árva és elhagyott zsidó fiuknak kézművesekké és földművesekké való nevelésével a hazai zsidóság körében az ipart és földművelést terjeszteni és fejleszteni."

A MIKÉFE 43 esztendős működés után, 1885-ben kulturális tevékenységéért elnyerte a vallás-és közoktatási miniszter, Trefort Ágoston hivatalos elismerését. A MIKÉFE volt az a szervezet aamely 1892-ben, Magyarországon elsőként létesített tanoncotthont. 1908-ban a kor és a környező államok viszonylatában magas színvonalú kertészképző telepet hozott létre, amelyhez megfelelő nagyságú területen hamarosan virágzó tangazdaságotszervezett. A kertészképzés céljára afőváros akkori határában, Kőbányán, a X. kerület Keresztúri út 130-134. számú telken 25 hold jó minőségű, de elhanyagolt állapotú földterületet vásárolt, amit rendkivül gyorsan alkalmassá tett a termelésre. Az itt felűllított gazdaságot ellátták a szükséges épületekkel és üvegházakkal.

Az Egyesület 1910-ben kelt jelentéséből tudjuk, hogy 1909-ben "490 kézművesinas, 51 ösztöndíjas ipariskolai tanuló és 30 földművesnövendék állott az Egyesület pártfogása alatt."

1929-ben közzétett adat szerint addig az esztendőig "több mint 7000 ifjut nevelt fel becsületes iparossá, földművessé, kertésszé."

Az Egyesület eredményeinek sorravételekor mindenképpen említetnünk kell, hogy nem szűkölködött tehetős támogatókban. A MIKÉFE munkáját és céljai megvalósítását zökkenő mentessé tették a folyamatosan érkező adományok és az időről-időre létrehozott alapítványok.

A MIKÉFE "siker-story"-ját az 1930-as évek végén és a 40-es években, az ismert történelmi okok és körülmények folytán egyre sötétedő fellegek környékezték. A magyarországi zsidóság helyzetének és életkörülményeinek bizonytalanná válása természetesen az Egyesület életében is megmutatkozhott. A MIKÉFE addig megszokott "olajozuott" működését akkor torpantották lekűzdhetetlen akadályok , amikor a legnagyobb szükség lett volna a centenáriuma felé közeledő, az oktatás és nevelés mellett egyre inkább szociális intézményként is tevékenykedő Egyesület munkájára.

Korábban említettem, hogy 1842-ben az alapítási szándékot a szociális célok és gazdasági megfontolások mellett legalább olyan mértékben befolyásolta a magyarosodás eszméje, az egyenjogusitás és a magyarrá válás vágya,- vagyis az asszimiláció felé vezető utmegröviditőjét, egyik állomását álmodták meg a MIKÉFÉ-ben. Ez az eszmeiség a zsidóságot sujtó törvények idején is élt. Az Egyesület évi jelentéseiben és egyéb kiadványaiban a magyar zsidóságot ért méltánytalanságok egészen 1940-ig még említésre sem kerültek, ezzel szemben felhőtlen örömmel köszöntötték a Bécsi döntések révén visszanyert területeket és az "országgyarapító" kormányzót.

Az 1940/ 41. évről szóló jelentés hasonló hangnemben kezdődik, de ebben már az újabb területgyarapodás felett érzett öröm kifejezése mellett a honi zsidóság sorsa iránti aggodalom is hangot kapott.

[idézem]"Nagyobb és nagyobb lett két évtized előtt megcsonkított hazánk, és e felemelő valóságban elfojtjuk keservünket zsidó sorsunkért, mint ahogy a gyermek nem fordulhat el édesanyjától, még ha az ütlegeli is."

A MIKÉFE tagjait sem kimélő,sok áldozatot szedő munkaszolgálat, a német megszállás és azu azt követő megsemmisitő táborokba hurcolás, anyilas hordák öldöklő őrjönmgése,a budapesti gettó és a csillagos házak elleni támadások mind arra ösztönöztek számos életrben maradt MIKÉFISTA fiatalt, és a középkoru volt növendékek között is többet, hogy a megtanult mesterségeket és a tanulmányaik alatt beléjük oltott munkaszeretetet mostmár ne az asszimiláció árnyképének oltárán hamvasszák el, hanem az öntudatos zsidó élet és az erre épülő zsidó jövő építésére forditsák.

A haláltáborokból, a munkaszolgálat poklából visszatérők és a szenvedéseket itthon túlélők közül sokan megtalálták az utat az 1945 után szerveződő és biztató távlatokat mutató cionista szervezetekbe. A múlt század végi, és a századunk elején megindult kisebb létszámú aliják útvonalán ismét MIKÉFISTÁK indultak a szabadságáért harcoló, majd 1948-ban a függetlenségét megszerző Izraelbe, ahol az országépítése és a honvédelem szaktudásuknak megfelelő helyet biztosított számukra. De a világ más tájaira is jutott hajdani MIKÉFE-neveltek is rátermettségükkel és az anyaintézetben nyert hajdani MIKÉFE-neveltek is rátermettségükkel és az anyaintézményben nyert szakértelmükkel elismerést és becsülést szereztek a nagy vérveszteséget szenvedett magyar zsidóságnak és emléket állítva csodálatra méltó alkotásának a Magyar Izraelita Kézmű -és Földművelési Egyesületnek, az újabb diktatúra szorításában, 1949-ben, végleg elhervasztott MIKÉFÉNEK.

Tájékoztató beszámoló a 2ooo. szeptember 10.-én Budapesten tartott MIKÉFE világtalálkozóról.

Kedves Barátunk!

Az előzetesen megküldött ismertetők, tájékoztastók után ezúttal az összejövetel eseményeiről, a találkozások felejthetetlen pillanatairól adhatunk hírt. A jelenlévő 46 volt MIKÉFE növendék (a névsort mellékeljük) és a hozzátartozók, Vendégek elsőként egy emléktáblát helyeztünk el a Dohány utca elején lévő Zsidó Múzeum melletti emlékhjely és sírkert bejáratánál.

Avató beszédében a múzeum igazgatója Turán Róbert emlkékezett meg a MIKÉFE létrejöttének és munkájának történetéről, tisztelegve az alapítók és a folytatók, a Holocaust áldozatainak emléke előtt. A koszorúzást dr. Schweiczer József országos főrabbi vezetésével a KÁDDIS ima elmondása követte.

Az ünnepi összejövetel Szőnyi Tibor volt növendék szavaival folytatódott a Goldmark teremben, majd Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének igazgatója üdvözölte a megjelenteket, s méltatta a MIKÉFE történelmi szerepét a megalakulástól a Holocaust-ig s az 1840-es években született alapgondolattól a Holocaust utáni és mai aktualitásig. Ezután Schweizwer József főrabbi köszöntőjében nagyra éretékelte az elődök tetteit, bölcs előrelátását és helyzetfelismerését, s az ünnepek küszöbén az utódok, a jövő generációinak figyelmét is felhívta az intézmény életének, harcának tanulságaira. Dr., Borsányi Schnmidt Ferenc történész, az Országos Rabbiképző Zsidó Egyíetem könyvtárának igazgatója a MIKÉFE történetéről tartott előadásában felidézte a XIX. században Magyarországon élt zsidóság életét, a reményt és a küzdelmet, a támogatók széles körét, a tanitani tudó vezetők, tanárok és a tanulni akaró fiatalok érdemeit. A gyűlölet és a gonoszság poklaiból életben maradtakból előbb kisebb számban, majd sokan az aliázók között indultak a szabadságért harcoló, 1948-ban függetlenségét megszerző Izraelbe. Jutott Mikéfista a világ más tájaira is, ahol az anyaintézetben nyert szakértelemmmel elismerést és becsülést szereztek maguknak és a magyar zsidóságnak, ezzel is emléket állítva a Mikéfének.

A jelenlévők tiszteletére ezután a MAZSIHISZ igazgatója fogadást adott.