Hírlevél

A Mikéfe, amelyet áldozatkész elődeink 1842-ben - immár 162 esztendeje - alapítottak, nagyszerű intézmény volt, amelynek nagyon sokat köszönhetünk. Szeretnénk, ha emléke fennmaradna, tanulságul a későbbi nemzedékeknek.

A Hírlevél emlékeztető és tájékoztató.

Egyre kevesebben vagyunk, akik még élünk, a MIKÉFE volt növendékei közül. Egyre kevesebben azok közül, akiknek egész életére meghatározóak voltak az ott töltött évek. Egyre kevesebben, akik tehetünk, akiknek tennünk kell azért, hogy ha nem leszünk, a MIKÉFE emléke akkor is fennmaradjon.

A volt mikéfisták összefogására az elmúlt évtizedekben több sikeres kísérlet folyt, de tartós kapcsolat csak 1999 után alakult ki. Az 1999 márciusában az "ÚJ ÉLET"-ben közzétett felhívás nyomán egyre többen kapcsolódtak be volt növendéktársaink felkutatására. A 2000 szeptemberében megtartott Mikéfe Világtalálkozóra már közel száz meghívót küldtünk szét a világ minden tájára.

A Budapesti Hitközség Goldmark termében tartott ünnepség felejthetetlen emlék valamennyiünk számára. A közel két éves kutatómunkánk alapján ekkor 300 példányban közreadott Dokumentum kötet - melyet volt növendéktársainkon kívül eljuttattunk számos történésznek, oktatási intézménynek, kutatóintézetnek, múzeumnak, levéltárnak - kézikönyv, forrásmunka lehet mindazok számára is, akik valamikor a Mikéfe történetének megírására vállalkozni fognak.

A világtalálkozó keretében a Dohány utcai Sírkertben felavatott Emléktábla alkalmat nyújt a tisztelgésre az alapítók, az ifjúságuk jelentős éveit ott töltött fiatalok, a mártírhalált halt volt Mikéfe vezetők és a vészkorszak áldozatai előtt.

Most tájékoztatni szeretnénk arról, hogyan teljesítettük azt a kapott megbízást, hogy gondoskodjunk az egykori iparostanuló tanoncotthon és a kertésztelep emlékeinek megőrzéséről.

A Világtalálkozót követően készített beszámoló,- amelyet a résztvevőkön kívül valamennyi volt növendékhez eljuttattunk,- tudósított a találkozón elhangzottakról, az ott bemutatott kiállításról, melynek anyagát a MIKÉFE múltjának kutatásai során gyűjtött képek, dokumentumok, valamint a volt társaink által megőrzött és küldött fényképek, okiratok adták. Még 1999-ben megalakult a Mikéfe Baráti Kör. A kör tagjai - volt mikéfisták - céljuknak tekintették a baráti kapcsolat fenntartását és erősítését a még élő volt növendéktársak között, újabb Mikéfe emlékek felkutatását, az emlékezet gazdagítását.

A Kör 2001-ben vendégül látta Lusztig Józsefet, volt mikéfistát, a Cfat-i (Izrael) Emlékmúzeum igazgatóját. Elmondta, hogy a Múzeum a Magyarországról származó emlékek és dokumentumok rendkívül gazdag tárháza. Közölte, hogy a kiállítási tárgyak között a könyvtárukban az érdeklődők rendelkezésére áll a tőlünk kapott dokumentum kötet is.

Meghívásunkra előadást tartott körünkben Dr. Szabad György történész, egyetemi tanár, volt Mikéfe növendék. A XIX. század magyar történetének kiváló kutatója részletesen beszélt a kor magyarországi történetéről. Ismertette azt a társadalmi-politikai és gazdasági környezetet, amely az itteni zsidóság helyzetének alakulására is meghatározó hatással volt.

2002. február 28-án előadást hallgattunk meg Hidvégi Máté biokémikus-történésztől az 1840-es évek és a következő évtizedek zsidó vallási modernizálásának fő vonásairól és többek között Lőw Lipót főrabbi ezirányú tevékenységéről.

A Mikéfe megalakulásának 160. évfordulóján, 2002. augusztus 28-án Budapesten a Zsidó Nyári Fesztivál keretében emlékülést tartottunk. A résztvevők két előadást hallgattak meg:

A Mikéfe első fél évszázadának történetéről "Zsidó "siker-sztori" Magyarországon" címmel Borsányi Schmidt Ferenc főigazgató, a Rabbiképző Egyetem könyvtárának vezetője értekezésében nagy elismeréssel szólott az alapítók tevékenységéről, méltatva azt, hogy növelte a társadalmi elfogadottságot, a zsidóság kulturális és egzisztenciális felemelkedését.

Even Eliezer jeruzsálemi egyetemi tanár az 1930-as évek történéseit elemezve foglalkozott a cionista mozgalom és a Mikéfe kapcsolataival, megemlítve, hogy a volt mikéfisták nagy segítségére voltak később az izraeli mezőgazdasági képzésnek.

A Baráti kör tagjai látogatást tettek a hajdani kertészképző telep ma még részben látható létesítményeiben. A látogatáson egymásután hangzottak el a korabeli élményeket idéző emlékek.

2003-ban jártunk Szegeden és Debrecenben. A szegedi zsinagóga 1900-1903 között épült. Itt élt és dolgozott Lőw Immánuel főrabbi, akinek a nevéhez fűződnek a templom szerkezeti jellegzetességei. A templom mór-szecessziós épület együttese különböző stílusokat jelöl, de nem zavaró, színharmóniája egységet teremt. Előcsarnoka ma Holocaust emlékcsarnok, amely a Szegedről elhurcoltak emlékeit őrzi. Évenként júniusban ez a csarnok a helye a káddis ima elmondásának.

Debrecenben a hitközség időközönként nemzetközi tanácskozást rendez. Célja az európai zsidó kultúra ápolása, a tradíciók megismertetése, továbbvitele. Látogatásunkon tájékoztatást kaptunk arról, hogy a tanácskozásokon több ország zsidó hitközségei rendszeresen részt vesznek, csakúgy, mint más magyar egyházak vezető személyiségei. Az elhangzó előadások nagy hozzájárulást jelentenek a kapcsolatok építésében, az együttműködés fejlesztésében. Szegeden is és Debrecenben is a hitközségek ma töredék tagsággal rendelkeznek a Holocaust előttihez képest. Az emlékezés ápolása és az ilyen kezdeményezések társadalmi előmozdítása segít a Holocaust történelmi jelentőségének megértésében is.

2004 márciusában látogatást tettünk a Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény épülő székházában. Tájékoztatást kaptunk arról, hogy ez év áprilisban nyílik meg az új létesítmény, ahol az első kiállítás Auschwitzi eredeti fotók gyűjteményét tárja elénk. Ezen első, ideiglenes kiállítást 2005-ben követi egy állandó gyűjtemény létrehozása.

A látogatást követően összejövetelen láttuk vendégül Szita Szabolcs professzort, a Dokumentációs Központ vezetőjét, egyetemi tanárt. Előadásában a Központ feladatairól szólva kiemelte az ifjúság oktatásában tervezett tevékenység fontosságát. Az emlékhely egyben kutatások folytatására is lehetőséget nyújt, és szervez ilyen munkát. Ez év áprilisában nagy nemzetközi részvétellel nyílik meg, emlékeztetve a 60 évvel korábban történt iszonyatra és tisztelettel adózva a 600.000 magyar zsidó mártírnak.

Végül szomorú szívvel emlékezünk azon barátainkra, akiket a 3 év alatt vesztettünk el:

Farkas Ferenc	Budapest	Szabad Györgyné dr.	Budapest
Kádár József	Budapest	Vadas György	Budapest
Mészáros Pál	Gyöngyös	Varga Lajos	Budapest
Polgár István	Budapest	Vayda Ya'akov	Izrael
Strausz János	Budapest	Kohavi Shushana	Izrael
Sugár István	Budapest	Grósz József	Izrael
Esetleges további információidat szívesen vesszük.

Budapest. 2004. április